Kildy wouldn't be the first one to be fooled by a cleverly done illusion.īut this wasn't cleverly done. It's always a possibility, even with skeptics. I wondered if she could actually have been taken in by Ariaura. She was sitting forward, still clutching her pillow tightly to her chest, her beautiful face intent, her mouth slightly open.
Something, at least, but this was just the usual New Age nonsense, a mush of psychobabble, self-help tips, pseudo-scripture, and Chicken Soup for the Soul. Seek you must your own inner isness and create thou must thine own inner reality. But I say unto ye, thou must not look without but within, for thee alone are responsible for your happiness, and if that means getting out of a bad relationship, make it so. The last days these are of the Present Age, days filled with anxiety and terrorist attacks and dysfunctional relationships. „I bring you the long-lost wisdom of the kingdom of Lemuria and the prophecies of Antinous to aid thee in these troubled days, for thou livest in a time of tribulation. „Shh,” Kildy hissed, intent on what Isus was saying. I leaned over to Kildy and whispered, „Why is it they never learn how to use ‘thee' and ‘thou' correctly on the astral plane?” „I have come to speak the truth,” Isus boomed, „to reveal to thou thine higher self.” Kifejezetten örülök, hogy megvettem a Doomsday Bookkal együtt ezt a kötetet is, és az is biztos már, hogy Connie Willisben új kedvenc szerzőt avattam. Minden novella után van egy-két oldalas utószó, és a könyv végén szerepel 3 beszéde is, Connie Willis jó fej, humoros és igazi könyvmoly.
– egy kellemesen ironikus „női témájú” novellát arról, hogy vajon akarunk-e menstruálni, és ha már megszabadítottak tőle, akarjuk-e vissza – Even the QueenĪ Fire Watch az időutazós univerzumba visz vissza, a The Winds of Marble Arch a múltbeli és jelenidejű londoni metróról szól, és csöppet sem unalmas, hanem inkább szívszorító.
– valamint arról, mit tesznek az emberek, ha a megérkező UFÓ-k semmire nem reagálnak a karácsonyi dalokat kivéve (amiknek egyébként horror a szövegük, ha valaki még nem vette volna észre) – All Seated on the Ground – egy tudományos esszét arról, hogy a visszahúzódó természetéről ismert Emily Dickinson hogyan élte meg halála után pár évvel a Wells-i marslakók támadását, és komolyan telelábjegyzetelni (ezen a 20 oldalas íráson konkrétan hangosan heherésztem és törölgettem a könnyeim) – The Soul Selects Her own Company – arról, hogy mi van, ha egy médiumon keresztül megszólal egy médiumokat leleplező, szkepcitizmusáról hirhedt és jópár éve halott újságíró – Inside Job Oké, nem volt minden novella egyformán nagy durranás, DE!
0 kommentar(er)
